Egyszerűnek tűnik a válasz: mert mérni kell. Mindent. Mérjük a távolságot, a magasságot, a szélességet, a dőlésszöget. Átlagolunk, tendenciát számolunk, kivonunk, összeadunk. A grafológiai elemzés alapja a mérés. Emiatt állja meg a helyét a tudományok között.
Szinte minden mérhető az írásban: a szövegtömb, a sorok, a betűk, a betűelemek méretei és mindezek egymáshoz viszonyított távolsága is. A mérések a tanult sztenderd alapján történnek, azaz annak az írásnak a jellemzőit vesszük alapul, ahogyan az illető írni tanult. Magyarországon ez túlnyomó többségben a c-kötéses állóírás.
A legtöbben azonban eltérnek a tanult sztenderdtől és úgy nevezett saját sztenderdet hoznak létre az írásukban. Ez a saját sztenderd az az egyéni íráskép, amit magunk után hagyunk. Ezt először a betűk szélességének mérésével határozzuk meg. Az iskolai sztenderdben ez 3 mm, a saját sztenderben bármennyi lehet. Ehhez képest határozzuk meg azután, hogy a sorok távolsága, a margók mérete, a zónák megoszlása normál, vagy valamilyen formában (irányban) a normától eltérő-e?
A személyiség részletei a tanult sztenderdtől való eltérés fokában mutatják meg magukat. Nincs ebben semmi varázslat:-)
Érdekel a grafológia? Szeretnéd tudni, mit árul el rólad az írásod? Nézd meg itt!